„Tele van a tököm a pitlákerséggel"

Ha nem lett volna világos, a Debrecenről szólt az előző bekezdés, szülővárosom csapatáról, arról, amit gyerekkorom óta feltétlen hűséggel imádok, és aminek sikereiért lehetőségeimhez mérten maximálisan mindent megtettem, tehát nem egy gyűlölt, vagy indifferens alakulatról. Éveken át hűségesen megvásároltam a kis bérletemet, kint voltam a hazai meccseken, aztán lelkesen szerveztem nyelvtanfolyamot a klub játékosainak, toltam fel az angol nyelvű kontentot a honlapra, tolmácsoltam a nemzetközi sajtótájékoztatókon és így tovább. Pénzt ezért nem kaptam, igaz nem is kértem, nem ebből élek, gondoltam ennyivel segítek a klubnak, hiszen szar helyzetben van a magyar futball, minden fillér számít.

Azt persze nem gondoltam volna úgy öt évvel ezelőttig, hogy az a csapat, aminek egy BL-ben Liverpoolokkal, Fiorentinákkal és hasonlókkal kell megküzdenie, annyira pitláker és kisstílű legyen, hogy amikor a nagy lehetőség kapujába elértek, akkor sem voltak képesek felvenni olyan szakembereket, akik ne adj isten, legalább értenek ahhoz, amit csinálnak. Az a csoda, hogy eddig nem történt ilyen baki, illetve egyszer már majdnem tökön szúrtuk magunkat, amikor Böőr Zoltánt nem akartuk szerepeltetni egy nemzetközi kupameccsen, mert a klubunk úgy tudta, sárga lapok miatt nem játszhat. Az ellenfél edzője jegyezte meg, hogy nem érti, miért nem lesz kezdő Zolika, hiszen nincs annyi sárga lapja, de azért köszöni.

Tetszik érteni, az ellenfél edzője jelezte annak a csávónak, akinek ez a dolga, hogy helló, a szélsőt nevezd, nyugodtan, nem szívod meg. Volt tehát már előjele a mostani baklövésnek, én például már akkor csak legyintettem a klubunk vezetőségére, amikor szakadó esőben mentem volna tolmácsolni nekik (ingyen), de amikor rákérdeztem, hogy milyen névre kérjem a számlát a taxistól, azt válaszolták, hogy menjek villamossal. Ha a Loki valóban lépni akarna egyet előre, akkor a tulajdonosnak ideje nem családi vállalkozásként működtetni a bajnokcsapatot, nem haveri alapon felvenni olyan, nem egy esetben még magyarul is csak alig beszélő alkalmazottakat, akik nem azért kúrnak el dolgokat, mert trehányak, hanem azért, mert alkalmatlanok a feladatra.

És amikor elkúrjuk, és ott állunk letolt gatyával, várva a lófaszt vagy a simogatást, akkor nem olyan nyilatkozatot kell közzétenni a hivatalos honlapon, amiben kioktatjuk a híresen sértődékeny UEFA-t arról, hogy Máté Péter szereplése nem akkora súlyú, és ezért nem kellene minket kizárni, hanem sűrűn kellene elnézést kérni, és rámutatni, hogy a hibát mi jeleztük kérem, tudjuk, szánjuk-bánjuk, ne tessenek már minket most nagyon megbaszni. Lehet, sőt kell is precedenseket keresni, hogy a Liteksz is csinált már ilyet, és tessék, megúszta, csak ne feledjük, ez senkit nem érdekel.

A döntés nem ettől függ majd, a DVSC eddigi szereplését, teljesítményét, az UEFA-val kapcsolatos súrlódásait nézik majd meg, azt, hogy öt éve folyamatosan figyelmeztetnek minket arra, hogy stadionunk alkalmatlan nemzetközi meccsek rendezésére, hogy a vécében bokáig áll a húgy, hogy a VIP páholyban műanyag kerti székek, a sajtóhelyen meg iskolai padok vigyorognak, no meg attól, hogy két játékosunkat bundagyanúval meszeltek el nemrég, mert az első BL-kalandunkat gyanúsnak találták.

Ha nekem lenne egy futballklubom, akkor mindent megtennék azért, hogy az nekem a lehető legtöbb pénzt termelje, azaz sikeres legyen, és a neve ne botrányok és amatőr baromságok miatt kerüljön a címlapokra, de hát nekem nincs futballklubom. Szima Gábornak van.